2015.09.01.
Készülődés a hazaútra és köszönet
Ambivalens érzések kavarognak bennem már napok óta. Próbálok konklúziót vonni és átgondolni, mit is adott nekem ez a három hónap. Rengeteg új emberi kapcsolatot és barátokat, szakmai, kulturális és történelmi ismeretet, új látásmódot, és nem utolsó sorban türelmet. :-) Az indulás előtti felkészülésem egyik legfontosabb tanácsa, amit a térség szakértőitől kaptam: "paciencia, paciencia, paciencia", "türelem, türelem, türelem". E nélkül nem lehet élvezni vagy szeretni Latin-Amerikát. Talán ennek is köszönhető, hogy úgy érzem beleszerettem a térségbe, a kultúra(k)ba, a természeti szépségeibe, városaiba. Persze nehány kivétellel. :-) Remelem, hogy ezeket az élményeket otthon az intézetben és az egyetemen is meg tudom ismertetni sokakkal, hátha másokat is megfertőz Latin-Amerika!
Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki otthon vagy Latin-Amerikában segítette a felkészülésemet, az utam szervezését vagy lebonyolítását! Hálás köszönetem!

01.09.2015.
The way back home and appreciation
At the point of returning back home, one is nearly obliged to draw conclusions after a nearly three month tour. I have to say, I was always curious about Latin-America, now I feel like in love with the region, and I am sure I will come back again soon.
I would like to thank everyone who helped me during the preparation or during the journey! I am every grateful, thank You very much!

2015.08.28-30.
Chimborazo és La Mitad del Mundo
Pénteken egy ecuadori ismerősöm meghívására elutaztam Riobamba nevezetű városba. Az autópálya a Cotopaxi vulkán mellett vitt el, amikor épp egy újabb kitörési hullám volt, és az egész területet vékony szürke hamuréteg borította, a kráter fölött pedig a nem túl magas füstoszlopot vitte a szél. Alapvetően Quito pont a széljárás miatt úszta meg eddig, finom szálló poron kívül szinte semmi nem érezhető a kitörésből. Közel négy órás út után érkeztünk meg. Maga a Chimborazo vulkán a maga 6268 m tengerszint feletti magasságával nem a legnagyobb hegy a Földön, azonban a Föld középpontjatól számítva Bolygónk legmagasabb pontja. Igy megmászása kihagyhatatlan lehetőség volt. Bár a csúcsig nem lehet felmenni csak speciális felszereléssel, az 5060 méteren levő lagúna tóig azért felvánszorogtam. :-) A parkoló 4900 méterrel volt a tengerszint felett. Ha valaki nincs hozzászokva az oxigénhiányos magaslati levegőhöz, akkor minden lépés kihívás. Nekem másfél óra alatt sikerült felérnem kb 1500 méteres távot elsétáltva a lagúnához. Félpercenként meg kellett állnom, néha le is kellett ülnöm egy sziklára megpihenni. Bezzeg az 59 éves volt hivatásos katona vendéglátóm (aki 3500 m magasságon lakik) felszaladt a hegyre...
Vasárnap a "Világ Közepe" (La Mitad del Mundo) nevű városokát látogatuk meg, ahol az egyenlítő halad keresztül Quitótól 30 km-re északra. Az Intiñan Múzeumban megismerhettem a helyi indián törzsek érdekes és "különc" szokásait, mint pl. a fejzsugorítás eljárását (brrr), valamint (rekonstruált) lakó környezetüket. Ezután ismerhettem meg az egyenlítő speciális "hatásait". A GPS-szel kimért egyenlítő vonalán a lefolyó víz, egyenesen forgás nélkül folyik le. Míg két meterrel északra az általunk "megszokott" órajárással megegyező irányba, jobbra örvénylik, illetve két méterrel délre az egyenlítőtől pedig balra. Mindez a Föld forgásából adódó Coriolis erőnek köszönhető, de hogy ez ilyen gyorsan (2 méter alatt) megváltozik az egyenlítőtől, az engem is meglepett. Ezután Latin-Amerika legnagyobb vulkán kráterében levő faluját Pululahua-t látogattuk meg. Kicsit félelmetes volt lemenni egy vulkán kráterjébe, annak ellenére is, hogy az utolsó kisebb kitörés 2500 éve volt, ami ettől még földtörténeti időben mérve aktív vulkánnak minősül. Hihetetlen mikroklima és kilátás volt a kráterből a több száz méterrel fölénk tornyosuló hegyoldalakra, az ott megrekedt felhőkre és az egyhelyben lebegő sasokra.

28-30.08.2015.
Chimborazo and La Mitad del Mundo
One Ecuadorian friend of mine invited me to Riobamba and to a hiking on Chimborazo. So on Friday I travelled 4 hours to reach the city, which is even bigger than Loja. The highway led me next to the fuming Cotopaxi, which was erupting with a renewed force, spitting ash and gases, brought by the wind (fortunately) away from Quito. For kilometres long the fields are covered by ash and dust, making the whole landscape grey. The Chimborazo vulcan is 6268 m high (above see level), however measured from the centre of the Earth it is fairest point. So it was obligatory for me to climb it. Although I couldn't reach the top without special equipment, I could reach on foot a laguna (reserving the melting water of the mountain) on 5060 m above see level. From the first refugee house on 4900 m e 1.5 km path was an hour and half walk... I had to stop every half minutes, every step was a huge effort due to the anoxic high-altitude air.
On Sunday we went to the Middle of the World (La Mitad del Mundo) where the equator is running through, 30 km North of Quito. In the city's Intiñan Museum one can see the effects of the equator, for example the running out of the water in sinker. On the line of the equator the water is running out directly down without any swirl. Two meter north of the equator it is running down with swirling right, as we are used to it in Europe, however two meter south it is swirling onto the left. This is the well known Coriolis effect, but the strength of it just two meter away of the equator is astonishing.
After this we climbed down to the biggest volcanic crater of Latin-America, which is called Pululahua. There is a strange microclimate with fertile soil and intense agricultural production in the crater, which is inactive for more than 2500 years, when the last eruption happened. The view from the mountain down and from the crater above was equally beautiful with mountain tops covered by clouds and eagles flying and floating in the wind.