2015.06.15.
Saõ Joao del Rei
Reggel 8-kor indultam Ouro Preto-bol vissza Belo Horizonte-ba, majd onnan egy átszállással tovább Saõ Joao-ba. Délután 2 körül érkeztem meg, és egy gyors szállodai becsekkolás után már indultam is be a törtenelmi belvárosba, nehogy bezárjanak a templomok. A Saõ Francisco de Assis templom pontosan úgy néz ki, mint ahogy elképzeltem magamban egy 18. század végi, gazdagon díszített, újvilági ketedrálist. Kubában a trinidadi templom jutott eszembe egyből róla. Teszik is ki egy képet. Utána folytattam a sétát a többi templom felé. Mi több, még a helyi történeti múzeumba is bepróbálkoztam, de sajnos már bezárt, mire odaértem.
Bóklászva a belvárosban láttam egy kis boltot, ahol sorban álltak a helyiek, de annyian, hogy azt sem láttam, mi az a portréka, amelyért ilyen túlkereslet mutatkozik. Közelebb menve láttam, hogy a Pasteleria da Carma pultjai hívogatóan kínálják a jobbnál jobb kinézetű péksüteményeket, lepénykéket és hússal vagy virslivel töltött kis "buktákat". Alapelv, hogy ahol a helyiek esznek vagy vásárolnak, azt ki kell próbálni. A már többször megcsillogtatott portugál tudásommal eltáncoltam, miből szeretnék kóstolót és minden hozzám irányzott kérdésre határozott "sísí" választ adtam. Az eredmény egy húsos és egy virslis bukta valamint egy kókuszos, mazsolás, sűrített tejhez hasonló "dulce de leche"-be tunkolt tekercs lett, illetve egy mangólé. Mindez 6 BRL, vagyis kb 2 USD-ért. Braziliban eddig ez volt a "legár-érték-arányosabb" vásárlásom.
Ezután még betértem a helyi csarnokba, ahol a vacsorámat is megvásároltak egy szép érett papaya és "platano" banán formájában. (Ez is banán, de nem az ecuadori "chiquita", hanem a kis méretű, ujjnyi nagyságú intenzív ízű banánkák.) Az esti programom kivételesen az ágyban videózás (anyag gyűjtés) illetve publikáció írás lesz (csak hogy lássák a főnökök, néha dolgozom is). :-)