2015.06.18.
Rio de Janeiro 2
A mai nap utazásom eddigi legcsodálatosabb napja volt. Aki követ a Facebookon, már tudja miért. Reggel a kedves francia lakótársak reggelivel vártak. Műzli kókuszos szója tejjel és hozzá friss gyömbérből készült tea. Brutál jó volt. Utána némi gyors tervezés, hogy hogyan is kell eljutni a Corcovado hegyhez, a Cristo Redetor szoborhoz és már úton is voltam a buszmegálló felé, ahonnan elértem a fogaskerekűhöz, ami felvitt a hegy tetejére. Ha a Pão de Acucar lélegzetelállító volt, akkor erre már nincs szó... Alig akartam lejönni a szobortól, de mivel rajtam kívül még sokan így voltak ezzel, elég nagy volt a tömeg, amit meg utálok, és mivel kibírhatatlan alak vagyok eljöttem. A fogaskerekű végállomásától pont jött egy busz, ami elvitt a Copacabana és az Ipanema strand között ékelődő régi katonai bázisig, amely már részben múzeum, de még mindig kaszárnyaként funkcionál rendes katonákkal. Azt megnéztem, de inkább a kilátás (és a Lonely Planet) miatt, majd levettem a cipőmet és a zoknimat, a kezembe vettem és a hófehér homokban markolászva a lábujjaimmal elindultam komótosan a 6 kilométeres strand másik végébe. Kb másfél óra séta és az azt megelőző megváltói közbenjárás kellett ahhoz, hogy rájöjjek, beleszerettem a városba. Nem első látás, hanem második, de szerelem, az biztos.
Az esti séta és vacsora a Lapa-ban, a helyi hobo negyedben a lakótársakkal csak hab volt a tortán. És mielőtt valaki még azzal mar vádolni, hogy nem is dolgozom, csak nyaralok :-) azoknak írom, hogy holnap két megbeszélésem is lesz, de azokról majd a holnapi blogban írok. Úgy tűnik holnap múzeum program lesz, mert elkezdett esni / szakadni az eső. Az előrejelzés szerint pedig most másfél napig erre kell berendezkednem...