2015.06.27.
São Paolo 3
Reggel a Parque de Iberapuera felé vettem az irányt, ami a Margitsziget helyi updatelt megfelelője. :-) Tavakkal, fekete hattyúkkal, gyerekeknek játszótérrel, futóutakkal, kapoeirásokkal, árusokkal, múzeummal és kiállítóteremmel. Nagyon hangulatos volt, ahogy táncosok a színpadon mutatták a koreográfiát, a nézők pedig azt követve táncoltak velük.
Innen a Museu de Arte de São Paolo-hoz sétáltam, ahol több nagyon jó kiállítás is volt. Az állandó kiállítás megtekintése után azt kell mondjam, egyre jobban megkedvelem Portinari-t. Egyes képei Gauguin tahiti képeire emlékeztetnek engem, míg más képek teljesen impresszionista jellegűek. A "Fekete munkás a kávéültetvényen" és a "Család siratja az elhunyt gyeremeket" képei lenyűgöztek.
A múzeum után besétáltam a belvárosba ebédelni egy jó kis sushit, majd onnan tovább a Sé térre, ahol kb 8 hittérítő magyarázta a tér négy különböző sarkán mikrofonba, hogy Krisztus él és velünk van, vagy hogy halál a hitetlen szodomista amerikaiakra. (Csak a felebaráti szeretet jegyében...) A közönség 90%-ban a téren lakó csavargók és unatkozó hajléktalanok voltak. Egyébként ennyi hajléktalant egy helyen én még sose láttam. Persze rendőrök járőröztek a terén, mivel itt van a város egyik turista látványossága a katedrális is, melynek egyébként több rózsablakát egy magyar művész festette. Innen tovább mentem a japán negyedbe, ami nagyon vicces volt. Ugyan azok a bankok és üzletek, melyeket eddig portugálul láttam, itt japán felirattal hirdették magukat. Ezután megnéztem a Pateo de Colegio-t, ami a 16. században a jezsuita hittérítő által alapított iskola és templom. Puritán stílusú, de a város legrégebbi megmaradt épülete.
Innen a são paoloi magyar ház egyik vezetőjével, Ferivel felmentünk az Edificio Itália tetején lévő bárba, ahonnan hihetetlen körpanoráma nyílik a városra.
Érdekes város São Paolo. Sok pénzzel bizonyára zseniális hely, kevéssel is élhető persze, de nem szerettem bele, szemben Rióval. Holnap repülők tovább az Iguaçu vízeséshez!