2015.07.13.
Mendoza
Egy picit elkiabaltam az előző bejegyzésemben, hogy "sajnos csak másfél napom lesz Mendozara". Ugyanis egy kisebb hidegfront hátán megérkezett az el Nino, és az Andokba hozott magával úgy 2-3 havat. Két napja nem lehet átkelni a Santiago de Chile és Mendoza közötti hágón, ennek megfelelően a buszok se járnak. Több tucat buszjáratot töröltek, több száz utas várja a sorsát, felfüggesztettek átmenetileg Santiago fele a jegyeladás, és nem mellesleg 1000 kamion torlódott fel. Úgyhogy eredeti terveim az átkelésről és a holnapi érkezésről Santiagoba dugába dőltek. Helyette délről fogom kezdeni Chile felfedezést, és úgy fogok jövő hét második felére megérkezni Santiagoba.
Mendoza érdekes kisváros, nagyon jó kis borokkal, különösen finom a helyi tradicionális Malbec. A belváros nem csúnya, de nem is lenyűgöző. Hatalmas parkok és terek vannak. Ennek története az, hogy 1861-ben egy földrengés a földdel tette egyenlővé a várost, így gyakorlatilag minden a városban található épület nem régebbi 150 évesnél. Az építkezés abban találta meg a választ erre a pusztító erőre, hogy széles utcakat egy nagy tereket építettek a város közepén is, hogy a földrengés esetén az emberek ki tudjak menekülni és biztonságos távolságra legyenek az összeomló épületektől. Szerencsére azóta nem volt ekkora földrengés a városban.
Egy Mendozai származású, barcelonai barátom, Federico családjánál lakom, ahol a családtagként fogadtak. Tegnap egy tipikus helyi grillezéssel fogadtak a családi vacsorán. Hoznak, visznek, gyakorlatilag bejártam a város nevezetességeit kocsival tegnap délután, ma meg gyalog. Holnap a következő nehány nap (újra) szervezésével és némi munkával fogom tölteni. Puerto Montt-ból, Chileből jelentkezem majd legközelebb.