2015.07.28-29.
San Pedro de Atacama
16 órás buszút után érkeztem meg a 2500 méterrel a tengerszint felett fekvő kisvárosba. Indulásként a La Serena-i Egyetem San Pedroba kihelyezett Archeológiai Karának múzeumát és a városban az 1950-es évektől az 1980-ban bekövetkezett haláláig missziós tevékenységet végző le Paige jezsuita szerzetes emlékszobáját néztem meg. Ő "fedezte fel" újra (és nagyrészt nevezte el, illetve publikálta) azokat a természeti szépségeket, ami miatt ma a 10.000 fős kisvárosba évente 20.000 turista érkezik. (Nem mellesleg 30.000 kóborkutya mellé... Ez a helyzet, ami egész Chileben "normális" egy külön cikket is megérne.)
Az első nap délutáni program a Hold-völgy és a Halál-völgy volt, az előbbit az elsivatagosodás során kicsapódott só feher színe ihlette, ez utóbbi elnevezésére pedig két legenda is létezik. Az egyik, hogy le Paige atya a helyiek altal, a vörös színe miatt a Marsról elnevezett (Valle de Marte) völgy nevét félreértette (Valle de Muerte), és Halál-völgyként jegyezte fel és publikálta. A másik verzió szerint az élet teljes hiánya miatt (melyet később tudományosan is bizonyítottak) nevezték el így a helyiek. (Ezalól persze kivételt jelentenek az átutazó turisták...) Itt gyakorlatilag nincs se csapadék, se folyó vagy patak, így a víz nélkül semmi sem marad életben. Hátborzongatóan szép volt mindkét hely.
Az este szinte esemény nélkül telt, leszámítva, hogy az olcsó szállásokon, mint amilyen az enyém is, nincs fűtés. Reggelre azonban minden pocsolya és csatornában csordogáló víz keményre fagyott, vagyis este repkedtek a mínuszok. Mint utóbb kiderült este mínusz 15 fok volt... Úgy látszik jól tettem, hogy betettem a hálózsákomat a paplan alá.
Másnap a reggel 8-as indulás volt előirányozva, azonban a minibusz csak nem akart megjönni még 8.30-ig se. Az utam előtt sokak által a lelkemre kötött "paciencia" (türelem) ekkor fogyott el. Némi telefonálgatás (és nem kevés roaming díj) árán kiderült, hogy nem ott felejtettek (amitől eredetileg tartottam), hanem csak lerobbant a busz. Végülis a Yerbas Buenas kőszikláin található 12.000-2.800 éves kővésetek és festett ábrázolások mindenért kárpótoltak. Lenyűgöző látvány volt. A sziklák és a környező terület régen törzsi találkozó-hely volt. A már abban a korban is szűkös vízforrások miatt, a törzsek ennél a patak mellett fekvő védett helyen álltak meg az Atacama fennsíkon való átkelés közben. A régióban (se a környéken) sem élő különböző majom és tengeri élőlény ábrázolása arra engednek következtetni, hogy az Amazonas környékéről is érkeztek törzsek ide. Innen mentünk tovább a Szivárvány-völgybe, ahol a vulkanikus tevékenység által a föld mélyéről a felszín közelébe hozott ritka fémek tűz pirosra és a zöld minden árnyalatára színezték a kőzeteket, melyet kimosott egy több százezer evvel ezelőtt még bővízű folyó, és ezáltal bámulatos színű hegyoldalakat hagyva maga után.
A délutáni program kicsit ki volt centizve, ugyanis este 8-kor indult a buszom Aricaba, azonban a túra este 7.30 körüli érkezést ígért. Az utazást szervező iroda tulajdonosa személyesen ígérte meg, hogy 7.45-re a buszpályaudvaron leszek... Ezért idő hiányában és a látványosságok mennyisége miatt bevállaltam a kockázatot. A Holt-tengerhez hasonlóan sós tavakhoz a Laguna de Piedras-hoz és a Laguna Cejar-hoz mentünk. A víz persze 12-14 fokos lehetett (este ugye fagyott), azonban 1,5 méteres mélységben a vulkáni aktivitás miatt meleg áramlatok voltak. Nagy élmény volt ez is.
A sztori vége persze az volt, hogy 7.58-ra értünk a buszpályaudvarra... Kisebb szívroham kerülgetett a visszafelé vezető úton, de végül elértem a buszt. Azonban a kálvária csak ekkor kezdődött. Kiderült, hogy a chilei bányászok két napja sztrájkolnak, és előző este összecsaptak a rendőrökkel. Az "eredmény" két halott és az autópályák a bányászok általi lezárása. Az eredeti busz helyett egy másik társaság busza vitte el az utasokat a következő nagyvárosig, Calama-ig. Ott kb. egy óra (utcai) várakozás után jött az eredeti társaság busza. Amire végül felszálltunk, mindenki felfért. Kb 15 perccel az induás után azonban visszafordult a busz, mivel defektet kaptunk... Visszavittek mindkét a buszállomásra, ahol elég gyorsan megjött a tartalék busz. Az autópályák lezárása miatt lélekvesztő mellékutakon közlekedtük át a régiót. Az előirányzott menetidő 10 óráról 16 órára nőtt. Mondogattam is magamnak végig az úton, hogy paciencia, paciencia...