2015.08.01.
Puno és Titikaka tó
Ahhoz az ember megértse Perut és a peruiakat, meg kell ismerni és érteni a történelmüket. A Titikaka tó fontos pont az inka mitológiában: a tó régen egy termékeny völgy volt, ahol sokan éltek, és amit a hegy istenei (Los Apus) védtek. Egy feltételt szabtak az embernek, hogy senki nem mehet fel a hegycsúcsokra, ahol a szent tűz lobogott. Azonban a gonosz szellemek felbuzditották az embereket, hogy szerezzék meg a szent tüzet. Ezért sokan el is indultak felfelé a hegyre. Azonban a hegy istenei félúton megjelentek és az embereket engedelmetlenségükért megbüntették. Több ezer pumát engedtek rájuk, és azok támadtak az emerekre a völgyben. Látva ezt, Inti a Napisten sírni kezdett, és könnyei elárasztották a völgyet. A 40 napos esőt csak egy fiú és egy lány élte túl, akik meglepődve látták a vízben megfulladt pumák kővé vált testeit. Ezért nevezik a a tavat a "kő pumák tavának", amit quechua nyelven Titicaca tó.
Uros úszó szigeteit nád-gyökerek alapokra építették. A nádas egy részét kivágják, majd a gyökerek által sűrűn átfont 100-200cm x 50cm méretű földdarabokat (korábban nád levélből és kukorica háncsból font kötéllel) ma már "bolti" kötéllel egymáshoz erősítik, ami jóval tartósabb. (A természetes anyagokból készült kötelek a vízben gyorsan szetmálnak.) majd a föld-szigetet beterítik 1 méter vastagon náddal. A szigetekre épitett házak alá egy félméteres nád-alapot is tesznek, hogy kevésbé legyen nedves a szálláshely. Főzéshez egy nagyobb kődarabot tesznek a nád-szintre, és azon raknak tüzet egy agyag tűzhely alá. Egy-egy ilyen szigeten 6-12 urus törzsből való család él, korábban alapvetően halászatból, ma már gyakorlatilag a turistákból szerezve a megélhetésüket. A szigetek "élettartama" kb 20-22 év, utána újra kell épiteni azokat. Körülbelül 50 ilyen sziget van a tó sekélyebb részén.
Kiérve a Puno-lagunából a nyílt vízre, kb másfél órányi hajóúttal lehet eljutni Taquile szigetére. A helyi lakosok az inkák ősi nyelvét a quechua-t beszélik, persze a spanyol mellett. A sziget különleges textil-kultúrával rendelkezik. Láma és a szigeten tartott bárány szőrből készítik színes ruháikat, kötik sapkáikat és dísz-öveiket. A fiúk 7-8 éves korukban kezdenek el sapkát kötni, és 14 éves korukra már "mesterművet" készítenek. A fiúknál sapka, a lányoknál a hajukat is elfedő egyfajta nagy sál bolytjainak színes jelzi, hogy "eladó sorban vannak e", ha piros színű, akkor már házasok. A fehér és piros alapon mintás sapka jelzi a fiúknál, hogy egyedülállóak. Ez egyfajta verseny is a fiúk között, hogy ki köt szebb sapkát, hiszen a lányok választása azon is múlik, mennyire ügyes a jövendőbelije. Amikor megházasodnak a fiúk, piros színű sapkát kötnek maguknak. A sapka formája egyébként a sziget emblematikus viragjának harang formáját utánozza. Egy jo minőségű sapka elkészitese egy hónap. A házasságkor a feleség köt egy díszövet a férjének az esküvőre, illetve levágja hosszú haját, ezzel jelezve megtisztulását az esküvő előtt. Ezzel párhuzamosan a férj is köt egy övet a jövendőbeli felesége hajából és gyapjúból. Ezek a rítuálék jelezik a pár összetartozását.
