2015.07.25.
Isla Negra
A nevével ellentétben Isla Negra nem egy sziget,hanem egy festői szépségű, a Csendes-óceán partján fekvő kisváros Valparaiso-tól délre. Mar önmagában ez elég lenne ahhoz, hogy vonzza a helyi és külföldi turistákat nyáron. Azonban a hely más miatt is különleges. Itt élt Chile egyik legnagyobb, legelismertebb és irodalmi Nobel-díjas költője: Pablo Neruda. (A másik chilei irodalmi Nobel-díjas író Gabriela Mistral)
Neruda szegény családból származott, édesanyja születése után nem sokkal meghalt, apja mozdonyvezető volt, nagyon szigorúan nevelte, és nemsokára újraházasodott. Mostohája azonban szeretettel nevelte, ezért később verseiben is megemlékezett róla. Mindezek mellett gyerekkora nyomorúsága, a játékosság és a szeretet hiánya kihatott hátralevő életére.
Gyerekkorában kezdett el verseket írni, azonban apja szakiskolába akarta küldeni, hogy szakmát tanuljon és munkába álljon. Azonban beküldte pár versét egy Santiagoban megrendezett vers és próza versenyre, ahol fiatalon és ismeretlenül harmadik helyezést ért el, 16 évesen kezdett egyetemre járni, de soha nem fejezte be. Az egyetem mellett is rengeteget irt, de végül a kíváncsiság es a megélhetés miatt a chilei külügyminisztériumban állt munkába és konzulkent dolgozott, többek között Batáviában (Java szigetén). Itt ismerkedett meg első, holland feleségével, akitől egy kislánya is született. Verseit rendszeresen publikáltak közben, és így felfigyelt rá egy gazdag, nála 20 évvel idősebb argentin asszony, Delia del Carril, akivel először szeretők lettek, később pedig ő lett második felesége is. Madridi konzulsága idején barátkozott össze Frederico Garcia Lorca-val, Rafael Alberti-vel és más neves költőkkel, írókkal. Közben annyira elhidegült feleségétől, hogy ő kislányával Amsterdamba utazott, ahol később kislánya meg is halt. (Soha többet nem látta egyiküket se viszont.) Ezután egy ideig Párizsban élt Deliaval, aki bevezette a baloldali, haladó gondolkodású értelmiségi körökbe. 1939-ben vették meg az Isla Negra-i telket egy spanyol hajóskapitánytól, ahol fokozatosan építettek fel házukat.
A második világháború után egy ideig Mexikóban élt, mivel meggyőződéses kommunistaként az akkori chilei kormány száműzte. Itt ismerte meg Matilde Urrutia-t. Egymásba szerettek. Miután 1949-ben Neruda visszatérhetett Chilébe, vett Santiagoban egy házat (az akkor külvárosi) Bellavista negyedben, mely "La Chascona" azaz "A kócos" néven vált ismertté. Ez volt az ő búvóhelyük. A viszony idővel kitudódott persze, így válásra került a sor Deliaval.
Második, argetin felesége még mindig annyira szerette, hogy közös (általa megvásárolt) hazát Neruda-nak adta, aki egyébként egy igazi különc volt. Mindent gyűjtött: színes üveg és porcelán poharakat (többek között Magyarországon vásárolt egy zöld égetett cserép boros és pálinkás pohárkészletet,ami ki is van állítva), hajóorr faragványokat (ezzel díszítette a nappaliját), zongora lábak alá illeszthető csillapítókat, szállodai es utcai feliratokat (pl. "a szobában tilos a dohányzás" vagy "törülköző csere minden hétfőn"), reklám táblákat és feliratokat (pl. egy hatalmas cipőt, mely egy cipész cégére volt vagy egy életnagyságú falovat, mely a szülőfalujának kovácsműhelye előtt állt) , fából faragott (többek között afrikai, húsvét-szigeteki, chilei indián törzsek, inka, azték) szobrokat és maszkokat, kalapokat és sisakokat (katonai, tűzoltó, frakk stb.), minden féle színű és formájú nyakkendőket, könyveket és kagylókat. 8 millió (!) darabos kagyló gyűjteményét és 10.000 darabos könyvgyűjteményet harmadik felesége, Neruda halála után chilei egyetemeknek adományozta. Második feleségével külön aludtak, ágya az "ablakban" volt, ahonnan mindig látta a tengert, melyet annyira szeretett. Harmadik feleségével közös ágya úgy volt beállitva, hogy a nap a felénél kelt, és a lábánál nyugvott le, és így persze egy hatalmas ablakon keresztül a tengerre nézett. A háló rész alatt barátai fogadására külön bejáratú saját bárja volt, ahol főzött es koktélokat kevert. Minden összejövetelen először átlátszó üveg poharakban szolgálta fel barátainak az italokat, amikor a legjobban érezte magát és a a buli a "tetőfokára hágott", akkor színes zöld és kék poharakban, később, amikor már laposodott a hangulat barna es sötét színű poharakban. Ez volt a jelzés a vendégek fele, hogy vége a bulinak, lehet hazamenni. Az ételeknél hasonló rítusok voltak nála, a buli végen műanyagból készült sonkás omlettet "tálalt fel", jelezve hogy nincs tovább, mindenki mehet haza.
Szívrohamot kapott, amikor Pinochet hatalomátvételének hírét meghallotta. Két héttel később a kórházban halt meg. Végső nyughelye harmadik feleségével együtt saját házának kertjében lesz, hogy utolsó akaratának megfelelően mindig hallhassa szeretett tengerének zúgását. (Két éve igazságügyi szakértők vizsgálják a földi maradványait, mivel felmerült, hogy halálát mérgezés okozta.)
