02-03.08.2015.
Cusco and surroundings
In the Inca mythology Cusco was established by the son (Ayar Manco) and daughter (Mama Ocllo) of the Inca's Sun God, Inti. The brothers came out of e water of Titicaca and went to a fertile valley, where they established the new capital of the Sun God's empire, the city of Cusco.
From the original 10.000 Inca structures in and around Cusco, now none is in its original shape, all of them is destroyed or rebuilt by the Spanish conquistadors for convents, churches or palaces.
One of the convent (now Sant Domingo) was built on the Sun temple (complex) of the Incas, with all walls covered by gold. In the Sun garden all tree, bush and flower was made of gold. These was latter robbed or taken away by Pizarro and other conquistadors. It is interesting that gold and silver was not precious for the Incas, they just used them for decoration. The doors and windows of the temples and palaces of the Incan high class was bigger, than that of the common people, because the people of high class was higher (180-190cm) and bigger due to the better nutrition, they were given, than the common Indians (160-165 cm).
Compared the Museum of Precolumbian Art in Santiago de Chile, that of Cusco is not better. The cathedral of Cusco is now built together with two other churches. In the cathedral there are several altars made of gold or silver. The chapel of el Senior de Los Temblores (Lord of the Earthquakes) is made of 26 kg of pure gold. One of the interesting wallpainting in the cathedral (made by Marcos Zapata, Cusco-born Indian artist) is the "Last Supper of Jesus" where in front of Christ on the plane there is a well roasted cuy (genuine pig).
The most interesting part of the Inca Museum was the mummies of the Inca's ruling class, who were put into a pot, and buried that way in the Sacred Valley, which I will visit next day.
Tambomachay, a guarding post is 3850 m above see level. The conquistadors destroyed around 90% of the buildings, and used the rocks for the new constructions in Cusco. The Incas had the famous path-networks, which run all over the empire connecting it from the far North to the South, from the Amazonas to the Pacific Ocean. Along this path there were regularly guarding post, called "tambo" and a kind of "custom" post, which were rather administrating the messengers and traders using the path, than taxing it.
The Incas believed that the world exists of three parts: the underworld, the gods in the sky and the earth they are living on. Every part of the world had its saint animal as well (snake, puma and condor). The Pukapukaro was the temple of Pachamama (Mother Earth), which connected these three worlds, and where the priests were carrying out the mummification process.
Saqsayhuamán was the biggest and most important temple complex of the Incas, and the biggest in the continent. Around 20.000 people were working on it for decades. It was 20 times bigger (in its original shape) than Machu Picchu, but it was mostly destroyed, the remaining parts represent around 25% of the original.
The working moral and practice of the Incas were strange however efficient, based on cooperativism. Every man between the age of 18-50 had to work for the empire 3 month in every year, this was called "mita". For the Sun God, there was expected a similar offer, which was not obligatory, however the ones who denied it, were exiled. This was called "minca".

2015.08.02-03.
Cusco és környéke
Cuscot az inka mitológia szerint Inti, a Napisten két gyermeke alapította. Inti letekintett a földre és azt látta,hogy az emberek állat módjára élnek a Titicaca tótól északra. Inti magához hívta fiát, Ayar Manco-t és lányát, Mama Ocllo-t, és megkérte őket,hogy szálljanak le a földre és alapítsanak egy birodalmat. Adott nekik egy arany botot azzal,hogy amikor a bot belesüllyed a földbe sétálas kozben, akkor ertek el a kiválasztott helyre,ahol megalapítják a Nap birodalmának fővárosát. Masnap a ket testver díszes ruhában a Titicaca tó vizeből kisétáltak a földre. Az emberek akik ezt láttak, tisztes távolból követtek oket,mert tudtak, hogy természetfeletti lények. Hosszu ut utan a testvérek egy termékeny völgybe érkeztek,ahol Inti arany botja a földbe süllyedt. Itt alapították meg Cuzco városát. Ayar Amnco a férfiakat megtanította földművelésre, haz építésre es vadászatra. Mama Ocllo pedig a nőket tanította meg kötni, varrni, főzni es rendben tartani a házat. Ayar Manco megváltoztatta a nevét Manco Capac-ra, elvette feleségül testvérét Mama Ocllo-t, és ők uralkodtak a birodalmon. Ettol kezdve minden uralkodó az ő leszármazottaik voltak, akik a testvérükkel házasodva adtak tovabb a hatalmat gyermekeiknek.

Cusco varosban található inka épületeket a spanyol gyarmatosítók lerombolták és templomokat, főúri palotákat építettek rá. A városon kívül, de elérhető távolságban lévő erődítményeket es inka templomokat szinten nagyrészt leromboltak, es felhasználtak a cuscoi építkezésekhez.
Az egyik kolostorrá átépített cuscoi inka kegyhely a Qorikancha azaz Nap (vagy arany) templom-együttes volt. Minden fal arannyal volt bevonva, tobb tonnányi arannyal. A trapéz formájú ajtók és ablakok a földrengésekkel szemben nagyon ellenállóak voltak. A komplexum legfontosabb része a Csillagok temploma volt. Kelet felé néző dupla szegélyű ajtaja nagyobb volt, mint a hétköznapi épületek bejaratai. Ez nem csak szimbolikus jellegű volt,hanem praktikus is, hiszen az inka uralkodó osztály magasabb volt a köznépnel (160-165 cm), mivel jobb ellátást kapott gyerekkortól fogva, ezert magasabbra nőttek (180-190 cm magas múmiákat találnak). A templom komplexum körüli kertben minden aranyból volt (fák, bokrok,virágok). Ezeket vitte el Pizarro, öntötte formába es kuldte Spanyolororszagba. Fontos megjegyezni,hogy az inkák szamara az arany ea az ezüst nem számított értéknek,csak díszítő elem volt.
A jegyellenőr megkerdzte, hogy hova valósi vagyok. Amikor mondtam,hogy magyar, mosolyogva válaszolta "Ferenc Puskás! Ferenc Puskás!". Ezt nevezem országimázsnak!

Az első nap megnéztem az ottani Precolumbiai Művészetek Múzeumát is, nem volt rossz, de a santiagói jobban tetszett. A cuscoi katedrális két másik templommal épült egybe. A XVI. századi freskók közül a legérdekesebb egy cuscoi születésű indián művész, Marcos Zapata "Utolsó vacsora" c. festménye, ahol Krisztus előtti tálon egy ropogósra sült tengerimalac van. A katedrális egyik oldal kápolnájában talalható a keresztre feszített sötétbarna bőrszínű Krisztus, egy másikban 26 kg aranyból készült oltár a "Földrengések urának" (Chapel del Señor de Los Temblores). A főtér, a plaza de las Armas másik oldalán található a katedrális méretével es pompájával veteksző La Compañia templom.
Az Inka Múzeum legérdekesebb része az inka uralkodó osztály tagjainak múmiái, amelyek egy részét cserép edényekbe helyezték, körülöttük a mindennapi használati tárgyaikkal, melyek egy jelentős része ezüst es arany ékszer volt.

Tambomachay 3850 m magason fekszik. Kevesebb mint 10%-a maradt meg az eredeti épületegyüttesnek, mivel a köveket felhasználtak a cuscoi építkezésekhez. Az inka utak hálózata az egesz birodalmat behálózta. Ennek egyes megállói voltak a pihenőhelyek, a "tambo"-k. Ezeket az utakat a hírnökök, kereskedők használták főleg. A hármas vízesés az épületen (!) a három "világra" emlékezet (menny, föld, alvilág, melynek szimbolikus állatai a Kondorkeselyű, a puma és a kígyó), amiből a világegyetem all. Ezek a pihenőhelyek mindig együtt jártak "vámszedő" épületekkel,melyek nem elsősorban adót szedtek be, hanem adminisztrálták az utazókat.

Pukapukaro temploma a harom vilag kozotti kapcsolatot teremtette meg, ami egyben a Földanya (Pachamama) temploma volt. Mindenhol a három szent állatot ábrázolták, általában kőszobor es kőfaragás formájában. Itt volt az inka mumifikáció "központja" is. Minden temetkezési helyre egyben kondor-szobrot is építettek, ami a lelkeket vitte fel a "mennybe".

Saqsayhuamán (La cabeza de puma) a legnagyobb templom-együttes volt egész Del-Amerikában a maga korában, Pachacute inka király idejében épült. Hússzor nagyobb volt mint Machu Picchu, csak oda nem ertek el a spanyol hódítók, igy az nagyjabol epsegben megmaradt. 20.000 ember dolgozott folyamatosan az építkezésen tobb évtizedig. A kőfalakat vízzel es homokkal csiszoltak simára. Egy víztározó volt a templom felett, a hegy tetején, három kör es több négyzet alapú kőfal tartotta a kulonbozo források szerint 20-50 m magasra tornyosuló vizet a közepén. Ilyen magas épületeket Európában abban az idoben nem tudtak épiteni.

Az inka munkamorál nagyon erdekes es "kooperativ" volt. Minden 18-50 ev kozotti férfi köteles volt évi 3 hónapot dolgozni az államnak, ezt hivtak "Mita"-nak. A Napisten, Inti tiszteletére közösségi munkában építkezéseken dolgoztak az emberek, ezt hivtak "Minca"-nak. Ez ugyan hivatalosan nem volt "kotelezo",de senki sem merte megtagadni. Ugyanis, aki megsem segitett, azt száműzték. A harmadik fele munka, pedig a családok kozotti kölcsönös segitseg nyújtás volt, az Ayni. Ez elsősorban mezőgazdasági munkákban, építkezésben, konyhai munkában nyújtott kölcsönös, idény jellegű segitseg. Ezen kivul természeti katasztrófa esetén a nők közlések voltak résztvenni a sérültek gyógyításában, ellátásában. Ezt hivtak Chunga-nak.

2015.08.01.
Puno és Titikaka tó
Ahhoz az ember megértse Perut és a peruiakat, meg kell ismerni és érteni a történelmüket. A Titikaka tó fontos pont az inka mitológiában: a tó régen egy termékeny völgy volt, ahol sokan éltek, és amit a hegy istenei (Los Apus) védtek. Egy feltételt szabtak az embernek, hogy senki nem mehet fel a hegycsúcsokra, ahol a szent tűz lobogott. Azonban a gonosz szellemek felbuzditották az embereket, hogy szerezzék meg a szent tüzet. Ezért sokan el is indultak felfelé a hegyre. Azonban a hegy istenei félúton megjelentek és az embereket engedelmetlenségükért megbüntették. Több ezer pumát engedtek rájuk, és azok támadtak az emerekre a völgyben. Látva ezt, Inti a Napisten sírni kezdett, és könnyei elárasztották a völgyet. A 40 napos esőt csak egy fiú és egy lány élte túl, akik meglepődve látták a vízben megfulladt pumák kővé vált testeit. Ezért nevezik a a tavat a "kő pumák tavának", amit quechua nyelven Titicaca tó.
Uros úszó szigeteit nád-gyökerek alapokra építették. A nádas egy részét kivágják, majd a gyökerek által sűrűn átfont 100-200cm x 50cm méretű földdarabokat (korábban nád levélből és kukorica háncsból font kötéllel) ma már "bolti" kötéllel egymáshoz erősítik, ami jóval tartósabb. (A természetes anyagokból készült kötelek a vízben gyorsan szetmálnak.) majd a föld-szigetet beterítik 1 méter vastagon náddal. A szigetekre épitett házak alá egy félméteres nád-alapot is tesznek, hogy kevésbé legyen nedves a szálláshely. Főzéshez egy nagyobb kődarabot tesznek a nád-szintre, és azon raknak tüzet egy agyag tűzhely alá. Egy-egy ilyen szigeten 6-12 urus törzsből való család él, korábban alapvetően halászatból, ma már gyakorlatilag a turistákból szerezve a megélhetésüket. A szigetek "élettartama" kb 20-22 év, utána újra kell épiteni azokat. Körülbelül 50 ilyen sziget van a tó sekélyebb részén.
Kiérve a Puno-lagunából a nyílt vízre, kb másfél órányi hajóúttal lehet eljutni Taquile szigetére. A helyi lakosok az inkák ősi nyelvét a quechua-t beszélik, persze a spanyol mellett. A sziget különleges textil-kultúrával rendelkezik. Láma és a szigeten tartott bárány szőrből készítik színes ruháikat, kötik sapkáikat és dísz-öveiket. A fiúk 7-8 éves korukban kezdenek el sapkát kötni, és 14 éves korukra már "mesterművet" készítenek. A fiúknál sapka, a lányoknál a hajukat is elfedő egyfajta nagy sál bolytjainak színes jelzi, hogy "eladó sorban vannak e", ha piros színű, akkor már házasok. A fehér és piros alapon mintás sapka jelzi a fiúknál, hogy egyedülállóak. Ez egyfajta verseny is a fiúk között, hogy ki köt szebb sapkát, hiszen a lányok választása azon is múlik, mennyire ügyes a jövendőbelije. Amikor megházasodnak a fiúk, piros színű sapkát kötnek maguknak. A sapka formája egyébként a sziget emblematikus viragjának harang formáját utánozza. Egy jo minőségű sapka elkészitese egy hónap. A házasságkor a feleség köt egy díszövet a férjének az esküvőre, illetve levágja hosszú haját, ezzel jelezve megtisztulását az esküvő előtt. Ezzel párhuzamosan a férj is köt egy övet a jövendőbeli felesége hajából és gyapjúból. Ezek a rítuálék jelezik a pár összetartozását.