2015.06.27.
São Paolo 3
Reggel a Parque de Iberapuera felé vettem az irányt, ami a Margitsziget helyi updatelt megfelelője. :-) Tavakkal, fekete hattyúkkal, gyerekeknek játszótérrel, futóutakkal, kapoeirásokkal, árusokkal, múzeummal és kiállítóteremmel. Nagyon hangulatos volt, ahogy táncosok a színpadon mutatták a koreográfiát, a nézők pedig azt követve táncoltak velük.
Innen a Museu de Arte de São Paolo-hoz sétáltam, ahol több nagyon jó kiállítás is volt. Az állandó kiállítás megtekintése után azt kell mondjam, egyre jobban megkedvelem Portinari-t. Egyes képei Gauguin tahiti képeire emlékeztetnek engem, míg más képek teljesen impresszionista jellegűek. A "Fekete munkás a kávéültetvényen" és a "Család siratja az elhunyt gyeremeket" képei lenyűgöztek.
A múzeum után besétáltam a belvárosba ebédelni egy jó kis sushit, majd onnan tovább a Sé térre, ahol kb 8 hittérítő magyarázta a tér négy különböző sarkán mikrofonba, hogy Krisztus él és velünk van, vagy hogy halál a hitetlen szodomista amerikaiakra. (Csak a felebaráti szeretet jegyében...) A közönség 90%-ban a téren lakó csavargók és unatkozó hajléktalanok voltak. Egyébként ennyi hajléktalant egy helyen én még sose láttam. Persze rendőrök járőröztek a terén, mivel itt van a város egyik turista látványossága a katedrális is, melynek egyébként több rózsablakát egy magyar művész festette. Innen tovább mentem a japán negyedbe, ami nagyon vicces volt. Ugyan azok a bankok és üzletek, melyeket eddig portugálul láttam, itt japán felirattal hirdették magukat. Ezután megnéztem a Pateo de Colegio-t, ami a 16. században a jezsuita hittérítő által alapított iskola és templom. Puritán stílusú, de a város legrégebbi megmaradt épülete.
Innen a são paoloi magyar ház egyik vezetőjével, Ferivel felmentünk az Edificio Itália tetején lévő bárba, ahonnan hihetetlen körpanoráma nyílik a városra.
Érdekes város São Paolo. Sok pénzzel bizonyára zseniális hely, kevéssel is élhető persze, de nem szerettem bele, szemben Rióval. Holnap repülők tovább az Iguaçu vízeséshez!

27.06.2015.
São Paolo 3
In the morning I headed to Parque de Iberapuera, which is the green heart of the city, with bicycle and jogging routs, playgrounds for children, lakes with black swans, capoeira-fighters, museums and exposition-sites. It was really funny when the dancers on the stage showed the choreography to the public, and they were dancing together.
Then I arrived to the Museu de Arte de São Paolo (MASP), where I found several impressive expositions. After visiting the permanent one, I have to say, I got more attracted to the works of Portinari. His painting "The black worker on the coffee field" made me think on Gauguin' Tahiti works, in the same time his work "Family mourning their dead child" is rather in impressionist style. I really like him.
After the museum I walked to the city center and had lunch in a good sushi bar. From there I went to the place Sé, where around 8 self-made preachers were spreading the "faith" (Christ still lives or death on the faithless and sodomist Americans - just in the name of love) to the interested public, of which 90% were local bored homeless, living in the place Sé. The police was patrolling in high number, because the cathedral of the place is a tourist-highlight, some of its hand painted windows were made by a Hungarian artist.
Continuing my way into the Japanese district was very funny, every well-known company had its announcements and adds written in Japanese on their shields and shops, which few streets away I saw in Portuguese. After that I visited the Pateo de Colegio, the oldest remained building of the city from the 16th century, a Jesuits built school and church. It is in very Puritan style but still astonishing. For sunset, I went to the rooftop of the Edificio Italia with one of the leaders of the Hungarian House, where you can have an impressive panorama view to the city.
São Paolo is an interesting city, where with a lot of money, You can have a real quality life, although the with less money, you could enjoy it as well, however I did not fell in love, unlike in Rio. Tomorrow I flight to my last destination in Brazil: the waterfalls of Iguaçu.

2015.06.26.
São Paolo 2
A mai nap egyetlen programja a São Paoloi Egyetem (USP) volt. 11-kor találkoztam Paolo Roberto Feldmann, magyar származású professzorral, aki többek között a Management in Latin America c. könyv szerzője és a brazíliai Philips, Microsoft, Ernst & Young és Iron Mountain cégek vezetője is volt. Utána elmentünk ebédelni együtt az USP több magyar származású professzorával, egy virológus, egy atomfizikus, egy volt rektor-helyettes gépészmérnök professzorokkal, illetve Nagy Balázzsal (mérnök-kutató) és Kóbori Saroltával (magyar nyelv tanár). Utána kis pihenő után tartottam egy órát spanyolul, majd nem sokkal rá magyarul is hazánk EU-s tagságának elmúlt 11 évéről! Köszönöm szépen Zsoltnak és Saroltának a szervezést és a közreműködést, nagyon remek élmény volt!

26.06.2015.
São Paolo 2
The only program of today, was the University of São Paolo (USP). At 11 o'clock I had a meeting with the Hungarian descent professor, Paolo Roberto Feldmann. He was executive in Brazil at companies such as Philips, Microsoft, Ernst & Young és Iron Mountain, and the author of the book Management in Latin America. Then we went to have lunch with several other professors of USP with Hungarian origin at the field of virology, engineering and nuclear-physics, with Zsolt Nagy and Sarolta Kóbori. On Sarolta's class I was giving a lecture in Hungarian about the Hungary's 11 year in the EU, and an other in Spanish to the general public. I thank very much for Zsolt and Sarolta for the organisation and the hospitality they showed me during my visit in USP.