2015.06.20.
Rio de Janeiro 4
A mai nap a hazai ízek jegyében indult, vagyis egy hatalmas adag sonkás sajtos omlettet csináltam magamnak, hogy legyen energiámat a sok sétahoz, ami rám várt.
Reggeli után elindultam a Santa Teresa negyed felé. A metró megállóból (Cinelandia) kifelé jövet elindultam a Teatro Municipal felé, ahol a hely nevéből is gondolható, hogy sok mozi volt régen, de most inkább elhagyott épületek állnak, az előttük álló terén pedig egy hatalmas akvadukt (Aqueduto de Carioca) fut keresztül, ami most használaton kívüli villamospálya... Hát itt volt egy-két rossz arcú versenyző, akit próbáltam nagy ívben elkerülni, de hát hiába igyekszem, nem tudom levetkőzni, hogy turista vagyok, így a gyorsabbak-ügyesebbek megtalálnak néha, őket egy széles mosollyal és egy hangos "obrigado"-val (köszönömmel) kikerülöm. Eddig bejött.

Némi buszozás után, felértem a Parque Das Ruínas-ba, amely egy neves művész és mecénás (Laurinda Santos Lobos) háza volt, aki halála után a városnak adományozta, az pedig hagyta lerobbanni. Nehány évtizeddel később mar csak a tartófalakat meghagyva átépítették kilátónak. A mellette álló ház egy másik mecénás műgyűjtő tulajdona volt, aki a gyűjteménnyel együtt hagyta a városra a házát, ami jelenleg a Museu de Chácara do Céu néven működik. Érdekessége a helynek, hogy 2006-ban egy szép pénteki delutanon, nyitvatartási időben gépfegyverrel es gránáttal felszerelt fegyveresek kirabolták és 45 millió dollár értékben vittek el Monet, Matisse, Picasso és Dalí képeket. Az FBI top 10 körözött műkincsei között továbbra is megtalálhatók. Ezek nélkül persze a kiállítás élvezhető, de hiányos...
Egy kellemes csirkés quiche és egy laza saláta elfogyasztása után tovább folytatódott a séta a negyedben, többek között megnéztem az Escadaria Selarón-t, ami az lépcsőt kidíszítő, azóta meggyilkolt chile-i művészről kapta nevét. Minden európai és rengeteg tengeren túli országból van egy-két vagy több dísz cserép, amit beépített a lépcső körüli falakba. A délutáni szieszta után a házigazda lehívott egy "sarki" házibuliba. Nem viccelt, a benzinkút melletti köztéren DJ által kevert zene, büfé és árusok között táncol a fiatalság. Egy órát bírtam a helyi, brazil slágerekből. Azért nem volt rossz. :-)

20.06.2015.
Rio de Janeiro 4
The morning started with a nice, home-made ham and cheese omelet. I needed the energy for the long walk, I planed in Santa Teresa district.
I got off the metro at the Cinelandia station, which got its name from a place originally full of cinemas, of which a lot of now is just empty and abandoned houses. I started to walk to the Teatro Municipal, but in the place they were some "rough-faced" guys hunting for tourists. I try not to look like a tourist, but I can not hide always the truth. :-) I try to evade these people, but some of them (of course), I can not. In these situations I try to smile and say a loud "obrigado" (thank's), and walk on by fast without stoping. I had a good teacher. Thank's Renato. :-)
After catching a bus I arrived near to the Parque Das Ruínas, which was originally the house of a famous artist and philanthropist (Laurinda Santos Lobos), who donated her house to the city council of Rio. They did not maintained it for decades, so finally when it was decided to renovate, they reconstructed it only maintaining the main walls. However it has a beautiful view of the city. The house next door belonged to an other collector, who again donated his house with the collection to the city council, which they protected more, but seemingly not enough. In 2006 on a Friday afternoon six heavily armed man with grenade entered the Museu de Chácara do Céu and have stolen carefully selected pictures of Monet, Matisse, Picasso and Dalí, which are still on the Top 10 list of the FBI's most wanted artefacts. The exposition is quite all right, but it misses its big highlights...
After a nice lunch of quiche and salad I continued to walk and visited the Escadaria Selarón, which is a long stairs named after the Chilean artist, who constructed it using a lot of tile from all around the world. He was later murdered at the same stairs...
After the siesta of the afternoon my house-lord invited me to a "corner-fiesta", which was indeed in a place next to a petrol station with DJ, drink-shop and hotdog seller and a lot of youngsters dancing. Quite good music, however mostly Brazilian hits, of which I had enough after one hour, and I was of course tired because of the whole day walking. But it was not bad at all. :-)

2015.06.19.
Rio de Janeiro 3
Tegnap este óta gyakorlatilag szakad az eső. Úgyhogy ennek megfelelően múzeum napot tartottam. Voltam a Brazil Irodalmi Akadémián, melynek épuelte az az 1922-ben Rio de Janeiroban szervezett EXPO-ra épült francia "pavilon", amit a versailles-i Kis Trianon mintajara építettek, ezt adományozta a francia állam az Akademiának székhely gyanánt. Az akadémia tagjai között van több volt brazil miniszter és egy elnök is.
Egy rövid sétát követően megérkeztem a Nemzeti Törtenelmi Múzeumba, ami Brazília teljes történelmét probléma próbálja bemutatni, több kevesebb sikerrel. A pre-kolumbiai időkről szoló rész érdekes volt, illetve kifejezett élvezetes volt a Brazilia függetlenségéről és a Brazil Császárság idejéről szoló tárlat. Annál lehangolóbb volt a köztársasági időkről szóló rész, gyakorlatilag semmit nem lehet megtudni a kiállítás alapján a 20. század eseményeiről.
Ezután bevásároltam egy sarki gyümölcs-árulnál, beadtam nehány cuccomat a mosodába és haza fele menet egy sarki árusnal vettem egy csirke húsos pitét, ami botrány rossz volt. Két kanállal bírtam enni belőle, utána repült a kukába. Nem minden újdonság jön be...
Délután volt egy nagyon érdekes találkozóm az egyik legnívósabb brazil felsőoktatási intézetben, a Fundação Getulio Vargas-on (FGV), Nagyon remélem, hogy akár hosszú távon is együtt fog tudni működni velük mind a Külügyi és Külgazdasági Intézet, mind a Budapesti Corvinus Egyetem.

19.06.2015.
Rio de Janeiro 3
From yesterday evening on the rain does not want to stop. It's raining like I were in the tropics. :-) So, because of the whether and because I am a guy thirsty for knowledge I went to the Brazilian Academy of Literature. The headquarter of the Academy is in a building made for the 1922 EXPO, as the French pavilon, based on the plans of the Small Trianon Palace in Versailles. The French state later donated the building to the Academy. Among the member of the academy there are some ministers and a former President of Brazil.
After a small walk I arrived to the Museum of National History, which tries to show the whole history of Brazil. The pre-Columbian part was quite all right, I liked the most the exposition handling with the independence war and the times of the Brazilian Empire. But the part about the republican Brazil was not good, sadly I could not learn anything about the 20. century of Brazil.
On my way home I made some shopping at the fruit shop of the corner, I put my shirts into the laundry and bought a chicken-pie on the street for lunch, which was that horrible, I throw it away after two bites. Not everything new is up to my taste. :-)
In the afternoon I had a very interesting meeting on the most prestigious higher education institute of Brazil, the Fundação Getulio Vargas. I hope we can build a fruitful and longterm cooperation both with the Institute for Foreign Affairs and Trade and with the Corvinus University of Budapest.

2015.06.18.
Rio de Janeiro 2
A mai nap utazásom eddigi legcsodálatosabb napja volt. Aki követ a Facebookon, már tudja miért. Reggel a kedves francia lakótársak reggelivel vártak. Műzli kókuszos szója tejjel és hozzá friss gyömbérből készült tea. Brutál jó volt. Utána némi gyors tervezés, hogy hogyan is kell eljutni a Corcovado hegyhez, a Cristo Redetor szoborhoz és már úton is voltam a buszmegálló felé, ahonnan elértem a fogaskerekűhöz, ami felvitt a hegy tetejére. Ha a Pão de Acucar lélegzetelállító volt, akkor erre már nincs szó... Alig akartam lejönni a szobortól, de mivel rajtam kívül még sokan így voltak ezzel, elég nagy volt a tömeg, amit meg utálok, és mivel kibírhatatlan alak vagyok eljöttem. A fogaskerekű végállomásától pont jött egy busz, ami elvitt a Copacabana és az Ipanema strand között ékelődő régi katonai bázisig, amely már részben múzeum, de még mindig kaszárnyaként funkcionál rendes katonákkal. Azt megnéztem, de inkább a kilátás (és a Lonely Planet) miatt, majd levettem a cipőmet és a zoknimat, a kezembe vettem és a hófehér homokban markolászva a lábujjaimmal elindultam komótosan a 6 kilométeres strand másik végébe. Kb másfél óra séta és az azt megelőző megváltói közbenjárás kellett ahhoz, hogy rájöjjek, beleszerettem a városba. Nem első látás, hanem második, de szerelem, az biztos.
Az esti séta és vacsora a Lapa-ban, a helyi hobo negyedben a lakótársakkal csak hab volt a tortán. És mielőtt valaki még azzal mar vádolni, hogy nem is dolgozom, csak nyaralok :-) azoknak írom, hogy holnap két megbeszélésem is lesz, de azokról majd a holnapi blogban írok. Úgy tűnik holnap múzeum program lesz, mert elkezdett esni / szakadni az eső. Az előrejelzés szerint pedig most másfél napig erre kell berendezkednem...