16.06.2015.
Tiradentes
In the morning, freshly shaved, I went to the nearest bus station to catch the bus to Tiradentes, but I saw some guys on motor in strange west and with extra helmet on their vehicle. After the fifth such motorist, I realised that they are motor-taxi-drivers. I stop one and asked for the price to Tiradentes, I for 20 BRL it was absolutely worth. The guy drives safe and carefully. However the road outside of Saõ Joao was paved by cobble stones, and that means that I want have kidney stone in the near future. :-)
Tiradentes is a breathtakingly beautiful small town. It's main highlight is the Igreja Matriz de Santo Antonio, in which there more gold in the altars and decoration than in the Hungarian Central Bank... I was walking nearly three hours in the town, and I think I saw every small and big church, I was "hunted" by a small street-dog and was asked for instructions by Brazilian tourist. So I felt pretty much like a local after all. :-)
Now a bit of gastronomy. After the walk I deserved a good lunch, so I was searching for a nice place in main street, the Rua Gabriel Passos. I found a small bar of "paõ de queijo" named "na Venda", it is a traditional small "cheese-bread" of Minas Gerais (made of cheese and cornflour). Fortunately the owner spoke English, so did not have to show my Portuguese knowledge I am so proud of. I ordered a heavenly turkey-ham sandwich of paõ de queijo with crispy banana chips and ketchup made of goiabada (a type of quince cheese - Spanish "membrillo" - made of the fruit guava). As a dessert I ordered "Romeo and Juliet", which is a real slice of goiabada with hard, white cheese (Manchego type). Definitely worth to taste it, when anyone is in Tiradentes! :-)
Tomorrow I am up for Rio!!!

15.06.2015.
Saõ Joao del Rei
I started from Ouro Preto at 8 o'clock to Belo Horizonte, then I changed to a bus of an other company to Saõ Joao. I arrived at 2 o'clock in the afternoon. I took a taxi (without sightseeing) to the hotel to check-in rapidly and to be able to enter in some museums and churches before closing time. The Saõ Francisco de Assis church looks like just I imagined an late 18th century, colonial style church in the New world. It remembered me to the main cathedral in Trinidad, Cuba. Then I continued my walk, tried to enter into the Museum of regional history, but I was too late.
During wandering I realised a mass in one of the shops, which turned to be a bakery. Pasteleria da Carma was a typical shop of the district, and if in a shop the local people are queueing and buying, it's a "must have" for every adventurer. So, as proved before, I ordered on my fabulous Portuguese one cake filled with hacked meet, other filled with "Franfurter" and a dessert, which was a snail form pastry sprinkled with coco and raisin, furthermore it was dipped into a type of sweet milk ("dulce de leche", washed down by cold mango juice, and these altogether for 6 BRL = 2 USD. That was the most cost-efficient lunch I have ever had in Brazil, until now.
After it I found the local market, where I could not resist the temptation to buy my favourite banana-type: platano (a small, finger sized banana with very intensive taste), and papaya with lime. I have learned in Indonesia, that the papaya taste the best with freshly juiced lime on the top. Tonight's program will be watching movies and writing in the bed, because a nice tropical rain arrived to the city, so I can use my free time for working. :-)

2015.06.15.
Saõ Joao del Rei
Reggel 8-kor indultam Ouro Preto-bol vissza Belo Horizonte-ba, majd onnan egy átszállással tovább Saõ Joao-ba. Délután 2 körül érkeztem meg, és egy gyors szállodai becsekkolás után már indultam is be a törtenelmi belvárosba, nehogy bezárjanak a templomok. A Saõ Francisco de Assis templom pontosan úgy néz ki, mint ahogy elképzeltem magamban egy 18. század végi, gazdagon díszített, újvilági ketedrálist. Kubában a trinidadi templom jutott eszembe egyből róla. Teszik is ki egy képet. Utána folytattam a sétát a többi templom felé. Mi több, még a helyi történeti múzeumba is bepróbálkoztam, de sajnos már bezárt, mire odaértem.
Bóklászva a belvárosban láttam egy kis boltot, ahol sorban álltak a helyiek, de annyian, hogy azt sem láttam, mi az a portréka, amelyért ilyen túlkereslet mutatkozik. Közelebb menve láttam, hogy a Pasteleria da Carma pultjai hívogatóan kínálják a jobbnál jobb kinézetű péksüteményeket, lepénykéket és hússal vagy virslivel töltött kis "buktákat". Alapelv, hogy ahol a helyiek esznek vagy vásárolnak, azt ki kell próbálni. A már többször megcsillogtatott portugál tudásommal eltáncoltam, miből szeretnék kóstolót és minden hozzám irányzott kérdésre határozott "sísí" választ adtam. Az eredmény egy húsos és egy virslis bukta valamint egy kókuszos, mazsolás, sűrített tejhez hasonló "dulce de leche"-be tunkolt tekercs lett, illetve egy mangólé. Mindez 6 BRL, vagyis kb 2 USD-ért. Braziliban eddig ez volt a "legár-érték-arányosabb" vásárlásom.
Ezután még betértem a helyi csarnokba, ahol a vacsorámat is megvásároltak egy szép érett papaya és "platano" banán formájában. (Ez is banán, de nem az ecuadori "chiquita", hanem a kis méretű, ujjnyi nagyságú intenzív ízű banánkák.) Az esti programom kivételesen az ágyban videózás (anyag gyűjtés) illetve publikáció írás lesz (csak hogy lássák a főnökök, néha dolgozom is). :-)

2015.06.14.
Ouro Preto
Menetrend szerint reggel 10.10-re érkezett a busz Ouro Preto-ba, mely kissé meglepett, bár nem annyira, mint az, hogy ugyan azon a buszon ülve összesen háromszor ellenőrizték le a menetjegyeket. Először a sofőr a felszálláskor, utána a egy másik srác, aki utána egyből le is szállt, majd félúton egy harmadik kaller. Fő a biztonság. A munkahely-teremtés újabb szép példáját láttam.
A város maga nagyon szép, az egy lakosra jutó templomok száma kb 0,5. Minden sarkon van egy nagyon szép templom, freskók helyett fa borításra festett díszítések, képek, bibliai jelentek vannak. Nagyon egyedi, legalábbis én még nem láttam ilyet soha. A város nagyon dimbes-dombos, kemény comb-erősítő gyakorlat volt a mai nap, úgy muszáj lesz felső testre is gyurnom kicsit, úgyhogy a mai 100 fekvőtámaszt sem hagytam ki. TRX helyett ezzel próbálom formában tartani magamat.
Holnap irány Sao Joao del Rei, pontosabban a szomszéd kisváros Tiradentes.

14.06.2015.
Ouro Preto
We arrived to the city on schedule, which is surprising, but less surprising that the bus-tickets were controlled three-times on the same bus... Once, when we got into the bus by the driver. Twice, on the bus by an other guy, immediately after departure. Third, on half-way by a third guy during a longer stop. This is a new best practice for job-creation.
Ouro Preto is a beautiful city, the number of churches per capita is about 0.5. In every corner there is a church. All of them has Baroque or Rococo style paintings on the wall, but these are painted on wood, which are fixed to the wall. I have never seen this before. The city is at and between several small hills, which is hard to climb every day and whole day, so I had my leg-exercise for today, now I do some push-ups to maintain myself in shape whitout my TRX classes. :-)
Tomorrow I am heading to Sao Joao del Rei, precisely to Tiradentes.