2015.05.12-13.
Belo Horizonte
Amikor befelé jöttem a busszal a városba tegnap megtekintettem az első "favella"-imat. Szóba elegyedtem a buszon mellettem utazó helyi hölggyel, aki úgy vélte, hogy mivel beszélek spanyolul, így kiválóan érteni fogom a brazil portugált is, ezért egy órán át, még a buszról leszállva a metrón is mesélt. Kb a negyedét (se) értettem annak, amit mondott, de lelkes volt, ezért mosolyogtam rá és mindig mondogattam, hogy "sí, sí". :-)
A metrómegállóból egy másik utastárs javaslatára taxival mentem a szállásomra, de rafináltan azért bekapcsoltam a GPS-t a mobilomon, és jól éreztem, hogy városnéző túrát tervezett a kedves sofőr, de amikor mondtam neki, hogy "No quiero ruta turística, vamos directo!" és mutattam neki a mobilon a GPS által ajánlott utat, egyből irányba fordult, egyem a kis próbálkozós szívet. :-)
Mindkét nap délelőtt és délután is két turnusban sétáltam be a várost, beiktatva egy sziesztát ebédidőben. Hiába nem vagyok mar tinédzser. :-) Határozottan állíthatom, hogy BH szebb mint Brazíliaváros, de hiányzik belőle a történelem és a fíling, ami igazán vonzóvá tenné. A helyiek szerint a foci világbajnokság óta külföldi turista nem járt a városban, ami bizonyára túlzás, de azért nem annyira...
Ma felszálltam egy helyi BKV-busz járatra, ahol fém forgóajtón engedte fel a sofőr mögött 2 méterre ülő kaller az embereket, vagy a helyi "oyster" kártya pittyegése vagy 3 real megfizetése ellenében. Érdekes és szinte bliccelés mentes rendszer, ugyanis a forgóajtón számláló is van, úgyhogy az ellenőr nem engedhet fel csak fizető vendéget. Egyébként munkahely teremtésnek sem utolsó. :-)
Voltam ma a helyi Rózsadombon (Mangabeiras) és József-hegyi kiáltónnál (Praca do Papa), érdemes volt felmászni a hegyre, nagyon szép a kilátás. Teszek is ki egy képet róla. Holnap reggel indulás busszal Ouro Preto-ba!

12-13.06.2015
Belo Horizonte
On the way to the city yesterday I had the "chance" to see "my first favelas". I started to discuss with the lady next to me, who thought that if I speak Spanish, I can pretty sure understand the Brazilian Portuguese, and she felt confident to speak to me for hours. I didn't want to disappoint her so I was listening with a smile and always telling her "sí, sí", while understood less than 25% of everything.
After arrival we took the metro to the city center, and from there - as I was advised by an other travel-mate - took a taxi to the room I rented. The taxi driver was happy to have the chance to give my a sightseeing tour, until I took my mobile and started the GPS application, than after realising his intention, I said to him "No quiero ruta turística, vamos directo!", while showing him fastest rout advised by my device. However, it was a nice try. :-)
In both days I was wondering in the city in the morning and in the afternoon again, putting a siesta into my schedule. I am not 25 anymore. :-) I have to say that BH is much prettier than Brasilia but still lacks "history" and "feeling". A local guy said the has not seen any tourist since the footbal World Cup, which is probably an exaggeration, but not that big one...
Today I took a local bus, and I realised that 2m behind the driver there is metallic door supervised by a ticket-controller. Quite efficient, nobody could escape paying. Nice...
I was today passing by the fancy, posh part of BH called Mangabeiras, on my walk to the Praca do Papa, which has a beautiful view to the city. I was worth climbing up to the hill. I will share a photo of it. Tomorrow at 8 o'clock I am leaving to Ouro Preto by bus!

2015.06.11.
Brazíliaváros 3
A mai nap elsősorban a következő két hét logisztikájának megszervezésével telt. Egy érdekes megbeszélés volt a brazil külügyminisztérium Európa főosztályának vezetőjével, és a Magyarországért is felelős osztály vezetőjével, melyen a két ország kulturális, oktatási és tudományos együttműködési lehetőségeit beszéltük át. Az ebédet a minisztérium menzájában fogyasztottuk el, mely önkiszolgáló jellegű és súly alapján fizetős rendszerben működött. Megláttam, hogy van krumplipüré, megörültem, hogy "jaj de jó, egy kis hazai", vettem egy lapáttal, majd egy kóstolás után jöttem rá, hogy nem krumpli hanem maniókára hasonlító édes valami... Ez pedig a krumplipüréről kialakított percepciómba nem fért bele. Kuriózum volt még számomra, hogy ebéd után kávé mellé fahéjas, meleg tejet is felszolgáltak, páran a kettőt vegyítve itták. Kipróbáltam es határozottan jó volt, az ovis cukros meleg tejre asszociáciáltam tőle.
Délután még búcsúzóul bejártam a helyközi buszpályaudvart és környékét is, csak hogy lelkileg felkészüljek a következő napokra. Majd beszámolok később, mennyit ért. :-) (Gyors benyomás a helyről: a golyóálló mellényes rendőrök hármasával, kézzel a pisztolyon járőröztek.)
De jó hír, hogy a következő hétre majdnem mindenhol leszerveztem a szállásomat és megtaláltam a busz menetrendet, amivel A-ból B-be eljutok. Ezt a bejegyzést már a Belo Horizonte felé tartó éjszakai buszjáraton írom. Folyt.köv.

11.06.2015.

Brasilia 3
It was my last day in Brasilia, with just one official meeting in the Ministry of Foreign Affairs of Brazil. We had an interesting discussion with the head of the Department of Europe and the head of the CEE division about educational, scientific and cultural cooperation between the two country. After it we had lunch in the self-service restaurant of the ministry. I have recognised a familiar dish: potato-pure! "A flavour of Home, sweet home." After tasting it I realised that it is made by sweet manioca potato... There was a surprising moment of the lunch when the coffee and the sweet, warm, cinnamon-flavoured milk was served. Some drinker it mixed. I tried it both way and was quite all right.
I used the rest of the day to organise logistics and accommodation for my coming two weeks. And now I have nearly all bus schedule saved and accommodation reserved.
In the afternoon I took a last walk in the city including the local bus station as a kind of preparation what I should expect in the coming days. I tell You later if it worked or not. :-) (Short impression: the police is patrolling in bulletproof west with one hand on their weapon.) I am writing this note at the night-bus to Belo Horizonte. To be continued...

10.06.2015.
Brasilia 2
In the morning we visited the Rio Branco Institute, which is one of the oldest diplomatic academy in the world, established in 1945. After the meeting we went to a nice lakeside place to have lunch, where some guest arrived with their modest 10 meter long boats. During lunch I got the first cultural shock of the day when I saw a "lay-down" surfing, people were laying on their stomach on the surf and "swimming" with there hands. I heard about "stand-up" surfing, but that was something new for me. It could be regarded as a kind of survival sport, because there are some well-built 3-4 meter long caymans in he lake... Nice.
Second cultural shock was the discovery of the Parque da Cidade, which I imagined during my walk through the Eastern European type block-house and industrial site forest as a rubbish-facility with crack-zombies. But, it was a well maintained, huge park with a lake, geese and a lot of sportsmen running, cycling etc. A nice surprise.
Third cultural shock was that after two days of intense walking in the city and visiting 3 shopping centres, I have found a first grocery store, namely Carrefour da barrio.
The fourth, and until now the last, cultural shock formtoday was that in front of every lottery-shop there was an at least 10 meter long queue. Tomorrow I hage to find it out why...

2015.06.10.
Brazíliaváros 2
Reggel a Rio Branco Intézetben indult a nap, amely a világ egyik legrégebbi diplomáciai akadémiája, 1945-ben alapítottak. Minden évben 30 brazil diákot vesznek fel es 4-5 (korábbi portugál gyarmatrol származó) hallgatót a 4-5000 jelentkezőből... Még hogy a Corvinuson van túljelentkezés! :-)
A mai napon több kulturális sokk is ért. Az első az a megbeszélést követő szerény tóparti étteremben, ahol a vendégek egy része a saját kis 10 méteres, két szintes lélekvesztőjén érkezik ebédelni, amikor megláttam a tavon egy "lay-down" szörföst. A hasán fekve a deszkán a kezeikkel lapátoltak. Ezt egyfajta túlélő sportágnak is tekinthetjük, hiszen 3-4 méteres cuki kis kajmánok is élnek a tóban.
A második sokk akkor ért,amikor a helyi munkásosztály életet feltáró délutáni sétám közben a lakó- es ipartelepek mellett vezető úton a szeméttelepre elképzelt drogtanyát vizionált ám a városi park (Parque da Cidade) helyén. Azonban egy kulturált, sportolokkal es ludakkal teli "Margitszigetet" találtam es nem creck-függő zombikat.
A harmadik sokk az volt, amikor két nap intenzív bél es külvárosi séta, illetve három bevásárlóközpont megtekintését követően végre találtam egy elelmiszer-boltot. Mar azt hittem,hogy Budapesthez hasonlóan mindenki a városszeli tesco/Auchan/metro háromszögben vásárol :-) de nem, mivel ez egy Carrefour volt.
A negyedik es remélhetőleg mára az utolsó sokk akkor ért, amikor feltűnt, hogy minden egyes lottózónál legalább 10 méteres sor áll. Ennek az okát meg kiderítem valamikor.